Siklódi Fruzsina Erzsébet

Szovátán nevelkedtem, 2017-ben érettségiztem a marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceumban, festészet szakon.

2018 és 2022 között az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem festészet szakon tanultam, ahol mesterem Ferenczy Zsolt volt. 2022-ben Erasmus+ ösztöndíjjal egy szemesztert az Indonéz Művészeti Intézményben töltöttem Yogyakartában, amely jelentős hatással volt művészeti gondolkodásomra. Munkáim kiindulópontját ekkor a hullámok, rétegek és rezgések jelenségei adták, különös figyelemmel a mélyrétegben zajló finom mozgásokban.

2022 és 2024 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem Vizuális Művészeti Tanszékén képzőművész mesterképzésén tanultam, ahol mesterem Erős István volt. Kutatásom középpontjában az eltakarás és hozzáférhetetlenség vizuális stratégiái állnak, különös tekintettel a becsomagolás motívumára és a brutalista építészet szellemszerű jelenlétére.

Alkotói gyakorlatomban a szocializmusból hátrahagyott brutalista épületek szoborszerű testekként való megjelenését vizsgálom, amelyek funkciójukat elveszítve mégis erőteljes, szakrális jelenléttel bírnak. A beton mint anyag az idő lenyomatává válik: kimerevíti az ottlét és nemlét egzisztenciális paradoxonját, miközben történelmi és intézményi tapasztalatok rétegeit hordozza. A burkolás és becsomagolás motívuma a megőrzés és az elzárás kettősségét jeleníti meg, reflektálva a szentség kortárs értelmezésének határhelyzeteire. Munkáim nem ábrázolnak, hanem jelenlétet idéznek elő: burkolt, csendes formákat, ahol a monumentalitás a kortárs szakrális tapasztalat lehetőségét teremti meg.

Jelenleg Szovátán élek és alkotok.